- Bassza meg!
Ez az első mondat amit meghallok amikor kinyitom a szemem. Mind eddig reménykedtem, hogy az eddig történteket csak álmodtam és most az öcsém káromkodik a szobámban mert felkeltett. De nem. Megtörtént. Ahogy körbenéztem, vagyis inkább csak balra jobbra mozgattam a fejem, rá kellet jönnöm, hogy nem. Ez a teljes VALÓSÁG.
A fejem még mindig zúgott és a koponyámon egy kicsi, de annál inkább fájóbb púp keletkezett.
Fel akartam ülni, de a hirtelen mozdulatokat kiverhetem a fejemből mivel sajog a hátam. Bár időbe telt de felküszködöm magam ülő helyzetbe.
A szőke fiú aki megmentett az omladozó épület súlya alól most fel és le járkál körülbelül 2-3 méterre tőlem. Ideges, talán megijedt. Még hogy talán, teljesen biztos! Pont fordult volna meg mikor észrevette, hogy felébredtem.
- Ó, hála az égnek! Jól vagy? - ugrott oda hozzám. - Fáj valamid? ... Ó én hülye. Rád ugrottam, persze hogy fáj. Nem vagyok valami könnyű. Nagyon fáj? Úristen. De sokat beszélek! Zavar? Valami baj van? Miért nem válaszolsz?
Kezeit előttem lengeti. De csak magam elé bámulok. Tekintetem arcára vezetem és belenézek szemeibe. A válaszra vár, de én meg sem mukkanok. Apránként veszem szemügyre minden kis porcikáját.
 |
| // Jaj istenem de imádom ezt a képet*-* // |
Tejföl szőke haját itt-ott szürke por fedte. Szabad szemmel is látszik milyen dús. Mágnesként vonz, hogy tenyerem tincsei közé vezessem, de kitartó vagyok. Arca hibátlan. Egy kis heget sem találok rajta. Szemöldöke szimmetrikusan helyezkedik el és követi húzott szemének vonalát. Orrnyerge szabályosan csúszik le két szeme közt, kissé turcsi. Szája pedig... Leírhatatlan. Ajka alul felül vastag, hívogató. Nagyon is.
- Hé itt vagy? - kérdezi kissé hangosabban mely kizökkent gondolat menetemből.
- Mi? Ja, persze. Itt vagyok, jól vagyok, még mindig élek, semmi bajom. - mosolygok rá.
Ijedt pillantásait felváltotta a megkönnyebbülés. Felsóhajt majd egy apró mosolyt erőltet magára, fogai megvillannak. Vakító fehérek.
Kissé gondolataimba burkolóztam de nem sokáig. Megráztam fejem majd feltápászkodtam eddigi helyemről. Lábaim kicsit megrogytak. Azt hittem hátra esem de nem így lett. Egy kar simult hátamra és egyensúlyozott helyettem.
- Köszönöm! - mondom alig hallhatóan, de úgy látszik meghallotta mert szája egy újabb fektetett "C" alakot formált.
- Amúgy NamJoon vagyok. - mosolya még mindig sugárzik.
- DaeMin - nézek újra szemébe. Rabul ejtő.
Tekintetem újra körbe vezetem a környéken. Mindenhol romok és porfelhő. Alig látni valamit 10 méternél távolabb. Vérnyomásom felemelkedett, elindulok. Botladozva de tudok menni. Semmi kedvem ezt a romhalmazt nézni.
- Hova mész? - futott utánam NamJoon. - Járni is alig tudsz!
Karom fogja, így is segíti a döcögésem. Nem akarok válaszolni. Csak megyek előre. Beszélni sincs erőm.
Haza! - mondom magam elé. Bár én is és ő is biztos benne, hogy az lehetetlen...
-----------------------------------------------------------
Sziasztok!
Gondoltam még most hozom az első fejezetet, ha már meg van hozzá az ihlet. De nem én szabályozom a részeket. Ez mind a kis buksikám műve:D
Nem tudom ti hogy vagytok vele de szerintem Dae-ről nem fogok hozni képeket. Minden legyen a ti fantáziátok szüleménye. Szereplők bejegyzést sem fogok hozni, mivel szerintem felesleges. Majd mindenki megismeri őket előbb utóbb. a múltjukkal együtt!:DD
Remélem azért tetszett. Ééés szeretném ha kommenteket is kapnék. Hideget meleget elfogadok, ha valami bajotok van akkor csak mondjátok, fejtsétek ki a véleményeteket!!!
A második rész hamar jön!!!
Szia!
VálaszTörlésEgyenlőre – mindazok után, amit eddig olvastam-, várakozással és bizalommal tekintek a történet felé. Habár eddig nem történt semmi konkrét a robbanást leszámítva, a történet sokat sejtető, ami miatt reménykedem épp ennyire izgalmas is lesz. Kíváncsian várom a következő részeket, amik kapcsán nem mehetek el anélkül, hogy két dolgot meg ne jegyeznék. Az első, ami számomra zavaró volt, hogy nehéz eldönteni, múltban, vagy jelenben játszódik-e a történet, ugyanis egy bekezdésen belül is variálod az igeidőket, ami számomra egy kissé megnehezítette az olvasást. Ha ezt ki tudod küszöbölni, a továbbiakban nem hinném, hogy bármi gond is akadna az írással, habár sok mást még nem mondhatok, induló blog lévén. A másik dolog, ami talán nem is annyira hiba, mint inkább csak szimplán zavaró, hogy hirtelenjében túl sok minden történt két aprócska rész alatt (főleg, hogy ebből egy a bevezető, ami önmagában maradhat is). Ha pedig ennek kapcsán élhetnék egy javaslattal, az mindenképpen az volna, hogy ha időbe telik is, inkább bővíts még az első fejezeten, vagy dolgozd össze a már meglévő kettőt egy egésszé, hogy ne legyen olyan rohanós hatása.
Remélem, értékeled a véleményem, és nem fogsz túl sokat görcsölni rajta.
Szia:)
TörlésElőre is köszönöm bizalmad!
Hát az igeidőkkel kapcsolatban csak annyit akarok mondani, hogy nem tudom miért de állandóan keverem valamiért (már az irodalom tanártól is megkaptam). Az biztos, hogy ezen változtatni fogok.
A rohanást illetően pedig megpróbálom lelassítani a történetet amennyire csak tudom!!:) De szerintem az bevezetőt és ezt a részt meghagyom így. Már kitettem, változtatni meg szerintem felesleges lenne így utólag...
Köszönöm a tanácsokat is, megfogadom és ahogy tudok változtatok!!