Fejem lehajtva csoszogok a semmibe. Nagyot sóhajtok, mikor meglátom ugyan azt a kidőlt fát, amely mellett most haladok el harmadjára.
- Ajj, istenem! - hangom az elhagyatott épületek között visszhangzik egy jó darabig, majd elhallgat.
Meg sem nézve hova de lehuppanok a mocsokba. Világos nadrágom szinte már teljesen beszívta a barnás-szürke anyagot. A felsőmön itt-ott apró szakadások, de nem vészes.
Miközben végignézek magamon, egy apró kuncogó hangot hallok meg.
Homlok ráncolva nézek körbe, de nem hiszem hogy valaki is lenne a közelbe mivel Nam-ot otthagytam egyedül.
Jaj, remélem nincs semmi baja! - aggodalmaskodom magamban.
Mivel további hangokat nem hallok, ezért elkönyvelem magamban, hogy csak a képzeletem szüleménye az egész. Egy darabig talán jól esett egy kicsit egyedül de most valahogy vágyom a társaságra. Furcsa. Mindig is szerettem egyedül lenni, nem voltam és nem is vagyok társasági ember.
Mivel rájövök, hogy zsákmányszerző utam befuccsolt elkezdek abba az irányba araszolni amerről legelőször jöttem. Vagyis reménykedek benne, hogy ez az...
Alig teszek pár lépést újra hallom a most már ismerős hangot. 180°os fordulatot produkálok de sehol senki. Lehet kezdek megőrülni.
Meggondolatlanul de visszafele kezdek el sétálni. Szemem villámgyorsan cikázik a félig leomlott épületek között. Nagyon komoly az egész. Mintha már egy évek óta elhagyatott területen járnék. Mintha az idő által lenne ez a hely olyan amilyen.
A lábam automatikusan a velem szemben lévő épületbe vezet. Ahogy belépek az ajtón kisebb portömeg száll fel, menekülve a rettentő súlyom alól. Beljebb lépegetek és egy puffanás kíséretében csukódik be mögöttem a fából készült ajtó.
Arcomat hideg levegő csapja meg. Pedig van vagy 30 fok bent. Félelmem eltakarva indulok tovább. Kíváncsian nézek körbe a félhomályban. A falról a vakolat potyogott, a mennyezeten itt-ott kis lyukak voltak, ahol a a korai est fényei bevilágítanak.
Erről jut eszembe, hogy vissza kéne tényleg menni. Lassan sötétedig és nekünk kell egy biztos szállás.. vagy csak egy fedett hely. Mert az biztos, hogy nem fogok arannyal bevont ágyon feküdni ma, vagy esetleg a közeljövőben.
A fejemben kattognak a fogaskerekek, hogy most hogy jutok vissza, ha olyan hülye vagyok, hogy ebben a kibaszott épületben is eltévedek. De komolyan. Merre kell menni? Bármerre megyek csak 3 vagy 4 ágú kereszteződések vannak. Fuuuh. Tudom, hogy szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire?
- A franc ba már. - a lépéseimet gyorsabbra veszem.
Már a végén bementem egy szobába ahol volt ablak és kinéztem, hogy ki e tudok ugrani. De ahogy kinézek a vér is meg fagy bennem. Nem elég az, hogy a másodikon vagyok - fogalmam sincs, hogy kerülök két emelettel feljebb mint eredetileg -, de ennek a háznak a háta mögött egy elég mély szakadék van.
Az adrenalin egyre jobban töltöti ki testem minden egyes porcikáját. Hátra arcot parancsolok magamnak, de ahogy megfordulok beleütközök valakibe.
- Mi a...? - a mondatot nem fejeztem be mikor hátrébb lépek - körülbelül 5 cm-t - és egy fekete bőrdzsekivel nézek farkas szemet.
- Hova, hova cica? - szólal meg kissé rekedtes hangon.
Ha eddig nem féltem akkor most igen. Szemem lesütöm és úgy szint fekete cipőjét kezdtem el bámulni. Teljesen lefagyok. Talán pár pillanat erejéig még levegőt sem veszek.
- Hé cica, - a hangja lágyan hangzott - itt vagyok fent. - A keze gyors volt. Észre sem veszem de már nem egy ütött-kopott cipővel szemezek, hanem egy nagy és barna szempárral.
A levegő újra beszorul és ismét nem mozdulok. Egyszerűen nem megy. A végtagjaim mintha feladták volna a szolgálatot. A gondolatmenetem is kihagy és csak akkor hallom fejemen belül a hangokat mikor meghallom megint azt a hangot.
- Azért vegyél levegőt. - pimasz mosolyra húzza a száját, ami szinte azonnal beleégeti magát a fejembe. Apró körvonalak... sehol egy egyenes, vagy egy hibás mozdulattal elszúrt vonás. Évek múlva is emlékezni fogok rá.
Már percek óta bámulom, mikor hangokat hallani a folyosóról.
- Hé, Suga... Nem találom a csajt... ohh - hangjából meglepődöttséget lehetett kivenni. - Úgy látom, hogy meg van.
Felnevet. Milyen jó. Ennyire nevetséges vagyok vagy mi? És ahogy ez a gondolatmenet végigfut a fejemben kapcsolok.
Körülbelül 2 centi van köztem és a velem szemben álló 'Suga'val. Az kézfejem, pedig ökölben van. De nem is ez lenne a baj, ha nem a fekete anyagot markolnám a mellkasán. És mint egy szobor úgy álltam a két fiú előtt.
- Ohh - ennyit tudtam kinyögni, semmi többet. A kezem hátam mögé csaptam és párat hátrébb léptem.
- Nézd meg mit csináltál. - fordul Suga az új jövevény felé. - Pedig én élveztem.
Rá sem kellett néznem, de látom magam előtt ahogy mosoly jelenik meg orra alatt.
Az agyam újra pörögni kezdett bennem. Alig pislogtam kettőt mikor fénysebességgel robogtam ki a szobából. A két fiú mikor észbe kapta kén már messze jártam. Na jó nem, de ahhoz igen, hogy legalább lerázzam őket egy időre....
A lábam automatikusan a velem szemben lévő épületbe vezet. Ahogy belépek az ajtón kisebb portömeg száll fel, menekülve a rettentő súlyom alól. Beljebb lépegetek és egy puffanás kíséretében csukódik be mögöttem a fából készült ajtó.
Arcomat hideg levegő csapja meg. Pedig van vagy 30 fok bent. Félelmem eltakarva indulok tovább. Kíváncsian nézek körbe a félhomályban. A falról a vakolat potyogott, a mennyezeten itt-ott kis lyukak voltak, ahol a a korai est fényei bevilágítanak.
Erről jut eszembe, hogy vissza kéne tényleg menni. Lassan sötétedig és nekünk kell egy biztos szállás.. vagy csak egy fedett hely. Mert az biztos, hogy nem fogok arannyal bevont ágyon feküdni ma, vagy esetleg a közeljövőben.
A fejemben kattognak a fogaskerekek, hogy most hogy jutok vissza, ha olyan hülye vagyok, hogy ebben a kibaszott épületben is eltévedek. De komolyan. Merre kell menni? Bármerre megyek csak 3 vagy 4 ágú kereszteződések vannak. Fuuuh. Tudom, hogy szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire?
- A franc ba már. - a lépéseimet gyorsabbra veszem.
Már a végén bementem egy szobába ahol volt ablak és kinéztem, hogy ki e tudok ugrani. De ahogy kinézek a vér is meg fagy bennem. Nem elég az, hogy a másodikon vagyok - fogalmam sincs, hogy kerülök két emelettel feljebb mint eredetileg -, de ennek a háznak a háta mögött egy elég mély szakadék van.
Az adrenalin egyre jobban töltöti ki testem minden egyes porcikáját. Hátra arcot parancsolok magamnak, de ahogy megfordulok beleütközök valakibe.
- Mi a...? - a mondatot nem fejeztem be mikor hátrébb lépek - körülbelül 5 cm-t - és egy fekete bőrdzsekivel nézek farkas szemet.
- Hova, hova cica? - szólal meg kissé rekedtes hangon.
Ha eddig nem féltem akkor most igen. Szemem lesütöm és úgy szint fekete cipőjét kezdtem el bámulni. Teljesen lefagyok. Talán pár pillanat erejéig még levegőt sem veszek.
- Hé cica, - a hangja lágyan hangzott - itt vagyok fent. - A keze gyors volt. Észre sem veszem de már nem egy ütött-kopott cipővel szemezek, hanem egy nagy és barna szempárral.
A levegő újra beszorul és ismét nem mozdulok. Egyszerűen nem megy. A végtagjaim mintha feladták volna a szolgálatot. A gondolatmenetem is kihagy és csak akkor hallom fejemen belül a hangokat mikor meghallom megint azt a hangot.
- Azért vegyél levegőt. - pimasz mosolyra húzza a száját, ami szinte azonnal beleégeti magát a fejembe. Apró körvonalak... sehol egy egyenes, vagy egy hibás mozdulattal elszúrt vonás. Évek múlva is emlékezni fogok rá.
Már percek óta bámulom, mikor hangokat hallani a folyosóról.
- Hé, Suga... Nem találom a csajt... ohh - hangjából meglepődöttséget lehetett kivenni. - Úgy látom, hogy meg van.
Felnevet. Milyen jó. Ennyire nevetséges vagyok vagy mi? És ahogy ez a gondolatmenet végigfut a fejemben kapcsolok.
Körülbelül 2 centi van köztem és a velem szemben álló 'Suga'val. Az kézfejem, pedig ökölben van. De nem is ez lenne a baj, ha nem a fekete anyagot markolnám a mellkasán. És mint egy szobor úgy álltam a két fiú előtt.
- Ohh - ennyit tudtam kinyögni, semmi többet. A kezem hátam mögé csaptam és párat hátrébb léptem.
- Nézd meg mit csináltál. - fordul Suga az új jövevény felé. - Pedig én élveztem.
Rá sem kellett néznem, de látom magam előtt ahogy mosoly jelenik meg orra alatt.
Az agyam újra pörögni kezdett bennem. Alig pislogtam kettőt mikor fénysebességgel robogtam ki a szobából. A két fiú mikor észbe kapta kén már messze jártam. Na jó nem, de ahhoz igen, hogy legalább lerázzam őket egy időre....
------------------------------------------------------------
És újra itt!!:)
A hosszú hétvége miatt a következő részt még a hét elején fogom hozni!!
Na, hát szia!
VálaszTörlésHmm, mivel is kezdjem... :P :D
Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a történetet, ugyanis manapság olyan ritka az apokaliptikus, élvezhető történet, mint a repülő pingvin!
Tehát, nagyon tetszik a témaválasztás; sok dolgot ki lehet hozni belőle, felcsigázó, érdekfeszítő, izgalmas és nem megszokott - nálam ezzel telitalálatot értél el! ;) Viszont ez magával hordozza, hogy elvárásaim lesznek veled, mint íróval, s a történettel szemben - és van egy olyan rossz szokásom, hogyha elvesztem az érdeklődésem egy-egy blog, vagy netán az író után, azonnal bezárom az oldalt.
Hadd, gratuláljak neked, gyönyörűen megoldottad az igeidő problémát! Őszintén, nem hittem benne, hogy le fogod tudni küzdeni; gyakran a jóval tapasztaltabb íróknak is akadnak ilyesféle gondjai. :D
A szereplők eddig szimpatikusak, bár a kinézetükön kívül nem nagyon tudunk meg mást róluk - csupán annyit, hogy Dae nem bírja a vért.
Nagyon imponáló és tiszteletre méltó, hogy ennyiszer átnézel egy-egy részt - azt bizonyítja, hogy foglalkozol a történettel, és tiszteled az írást. A pingvinek áldjanak meg, nem túl gyakori manapság az ilyen!
Na de, most, hogy a halálba dícsértelek, áttérnék a kritikusabb pontokra. :) ^.^
Nos, két nagyon fontos dolog hiányzik a történetből:
A gondolatfuttatások és érzések. Eddig egyetlen egyszer sem tudhattuk meg, hogy mi jár Dae fejében (talán csak a bevezetőben); nem tudjuk hogyan reagált NamJoonra, félt-e tőle, vagy egyáltalán, hogy mit gondol az adott helyzetről, félti-e szeretteit, hogy a katasztrófa miatt meghaltak - emiatt pedig sokat veszít a sztori reálissága.
A másik pedig, egy apró pingvinkakinyi helyszínleírás nincs! Ez viszont nagyon nagy baj - hiába vagyok nagyon, rettenetesen vizuális típus, még nekem se jön össze, hogy minden istrukció nélkül elképzeljek egy pusztuló várost. Vajon hallottakat látnak, amerre mennek, vagy csak kihalt romok? Egyáltalán hány épület omlott össze, a még állók pedig milyen állapotban lehetnek? Vannak ott lerobbant kocsik? Egyáltalán egy forgalmas főútnál, vagy egy kis édes sikátorbam vagyunk? Baj, hogy semmi ilyet nem tudunk. Ezen tényleg sürgősen változtass! >.> :P
Aztán, néha kicsit sok tőmondatot írsz, és elég kacifántosan fogalmazol meg dolgokat - bár lehet, ezt csak azért látom így, mert az érzések és gondolatok nélkül nekem eléggé száraz ez a szöveg. :P
Továbbá, maradnak benne elgépelések, és sok a vesszőhiba. És itt van két kivételesen fontos hiba: a pont-pont-pont mindig, minden körülmény között három pont! Nem négy, nem kettő, hanem három! A másik pedig; tessék a számokat betűvel kiírni! Kizárólag a nagy számokat és dátumokat írhatjuk csak számmal! :)
Ami még feltűnt, neked se tanították a pont-gondolatjel szabályt - semmi gond, sokáig én se tudtam róla. :"D Ennek az a lényege, hogyha a gondolatjel utáni szó a mondatra vonatkozik (pl.: mondta, suttogta, gagyogta, ordította etc.), akkor nem teszünk pontot a gondolatjel után. " - Elmegyek - suttogta." - valahogy így. De jobban jársz, ha ennek pontosabban utána nézel! :)
Na, azt hiszem, ennyi voltam. c:
További sok sikert az íráshoz, pingvinmód várom a következő fejezetet!
Flóra :)
Szia!:)
TörlésHát először is köszönöm a dicsérést, jól esett. Pingviniszitkusan örülök neki.
A helyszín elég sokszor változik ezért gondoltam, hogy inkább nem írom le de így végig gondolva lehet jobb lenne. Majd kitalálok valamit!
Na az érzelmek. Saját magamat sem értem sokszor. Van amikor teljesen beleírok mindent ától zig, de ha másnap visszaolvasom és nem tetszik. Logokám pedig 0 általában.xd
A pont-pont-pont-ot már valahogy automatikusan gépelem úgy, hogy észre sem veszem. Gratula magamnak.😫
A pont-gondolatjel szabályról meg annyi, igy nem értem. Van egy óránk (gépírás, ügyviteli alapismeretek, bár kettes vagyok belőlexd) amin nagyon sokszor látom hogy így írjak a könyvben. Furcsa><
Mégegyszer köszönöm a kritikád legközelebb figyelek mindenre!!
(Ha elírás van bocsi, telefonról vagyokxd)